Történelmi szemelvények
A Hula fennmaradásának története írta: Gyenes Tímea
Három fő esemény határozta meg a hula alakulását.
Először az 1778-as év, amikor James Cook kapitány Hawai’i-ra érkezett. Fontos látogatóként bőkezűen szórakoztatták, ellátták minden jóval. Ez magába foglalt megannyi nagy és kisméretű csoportokban férfiak és nők által táncolt előadásokat is. Cook legénysége sok hónapot töltött a tengeren és mindenhol hasonlóan fogadták őket a Pacifikus övezetben. Mindenféle szórakoztatási formára igényt tartottak, különösen este és kizárólag nőktől. A férfiak csoportos táncos előadásai iránt nem mutattak nagy érdeklődést. Ez alapozta meg azt a normát ami még a mai napig is fennmaradt, úgy, mint az elmúlt kétszáz év során.
A második meghatározó időszak az 1819. év, amikor Kamehameha, a Nagy meghalt. Ő volt az, aki az összes hawaii szigetet véres harcok árán egyesítette. Halála után a kapu rendszert lerombolták, megsemmisítve így az egyházakat, isteneket és a hitrendszert, ami a Hawai’i társadalmat összetartotta az azt megelőző közel 1700 esztendő alatt. A szent Hula megszűnt létezni.
A harmadik meghatározó időpont 1820, az első amerikai keresztény misszionáriusok megérkezése, mikor a Kálvinisták kíméletlen módon próbáltak megsemmisíteni mindent ami “pogány” vagy ”hawaii-i”, különös tekintettel a hula-ra. Pár év alatt, a nyilvános tánc minden formáját betiltották. A törvények melyek az őslakosság “civilizálódását” voltak hivatottak szolgálni közel egy évszázadig maradtak fenn.
Az 1800-as évek közepére a bevándorlók elkezdtek beköltözni és munkát vállalni a cukor és ananász ültetvényeken. A legtöbben olyan kultúrákból érkeztek, ahol meglehetősen más értékrenddel rendelkeztek, mint a hawai’iak. Az elsöprő arányú többség a hulát taszítónak, sőt a gonosz megtestesülésének tartotta. Talán a legnagyobb kár azért történt, mert ezek a változások nagyon rövid időn belül, mindössze hatvan éven belül következtek be. Kis híján a tradicionális művészetek, tudományok királyi támogatása is elveszett.
A Kalăkaua család a hula és a hawaii-i kultúra dicső napjaiban uralkodott a XIX. Században. David Kalăkaua és testvérei mind muzsikusok voltak fiatal koruktól. A testvérek termékeny zeneszerzők voltak. Uralkodásuknak 20 éves periódusára még mindig úgy emlékeznek, mint a kulturális élet fénykorára. Kalăkaua úgy lépett a trónra mint egy igazi reneszánsz ember: tudós, zeneszerző, felfedező, zenész, tudós, nyelvész, államférfi és szónok. Ő volt az első uralkodó a történelemben, aki bejárta az egész világot. Annak ellenére, hogy igaz modernista volt, Kalăkaua-t megigézte az ősi hawaii-i kúltúra és a király elszánt volt egész életében, hogy megőrizze mindazt, ami fennmaradt belőle.
Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország és Japán mind szemmel tartották Hawaii-t és annak stratégiai helyzetét a Pacifikus régióban. Kalăkaua-nak gyakorlottan kellett manővereznie az idegen hatalmak vágyainak aknamezőin. Kalăkaua minden szigetről hozatott tudósokat, kézműveseket, gyógyítókat, harcosokat, tanárokat és főleg táncosokat, énekeseket, zeneszerzőket és zenészeket. Egy ilyen erőteljes támogatottsága a hagyományos értékeknek bátor és provokatív lépésnek számított. Kiemelkedő külföldi látogatókat szórakoztatott az udvarában hulával és dalokkal. Személyzetében táncosok is voltak. A hula hamarosan újra kivirágzott. Új kompozíciókat mutattak be nyugati öltözékekben, ami a nők esetében hosszú, szorosan igazított ruhákat jelentett uszállyal és cipővel. A férfiak dominanciája a hula-ban jelentősen megváltozott. Portugáliából 1879-ben érkező bevándorlók bevezették az ukulelét, ami hamarosan népszerűvé vált szerte a szigeteken és a királyi udvarban. Tánc és zene töltötte meg Honolulu városát, úgy, mint soha azelőtt. Megannyi új kompozíció született, ezért úgy gondolhatjuk, hogy ez volt Hawai’iban a kortárs hula első időszaka.
Kalăkaua halálát követően, Lili`uokalani uralkodását is siker koronázta. Hasonlóan bátyjához dalszerző volt, aki támogatta a zenét és a táncot. A hula fenntartotta kiemelkedő szerepét az Ő udvarában is. Az irodalom jelentősége minden idők legnagyobb magaslatára emelkedett, és több mint száz Hawaii-i nyelvű újság jelent meg a királyság területén. Mindössze két évig uralkodott, mielőtt a Hawai’i Királyságot megdöntötték az amerikai üzletemberek 1893-ban. A hula ennek a bomlásnak a fő áldozata lett. Hamarosan Hawai’i megszűnt önálló királyságként működni. Karneválok és kétes hírű előadások során, az egész Egyesült Államokban elfogadták azt a nézőpontot, hogy a hula nem más, mint kulturálatlan nők illetlen tánca a színpadon.1900-ra a Hula Amerikában afféle show tánccá fokozódott. Mégis népszerű maradt és jövedelmező, bár hawai’i táncosok nem léptek fel benne.
1920-as évekre gőzhajók kezdtek el rendszeresen látogatókat magukkal hozni a szigetekre. Honoluluban ez megannyi álláslehetőséget teremtett a hawaii-i zenészeknek és táncosoknak az új hotelekben. A hulát és az ukulelét is világszerte megismerték és az új szerzeményekre való igény folyamatossá vált. Az amerikai köztudatban gyönyörű, a földi gondtalan élet egy romantikus képe alakult ki, ahol félig felöltözött kreolbőrű nők és férfiak éltek, tartós vélekedésnek bizonyult. Az 1940-es és a háború utáni 50-es évekre a hula ismét átformálódott valami mássá, nagy üzletté. Waikiki nemzetközi turista célponttá vált.
Mindennek ellenére a hula ősi stílusa nem halt ki. Az 1920-as évektől a tanítók mély elkötelezettséget tanúsítanak hagyatékaik megőrzésére, ami generációkra vezethető vissza és nagy körültekintéssel tanították kiválasztott magántanulóknak. Néhány éven belül, egyre több és több Hawai’i kezdte újra felfedezni kultúráját és az abban betöltött egyéni szerepét. Ez a törekvés mind a mai napig tart.
folytatás következik…….